Asbóth Lajos honvéd ezredes (1803-1822)
 
1849 elején mint alezredest az Országos Honvédelmi Bizottmány őt bízta meg a tiszántúli tartalék, a 12. hadosztály vezetésével. Január 28-án Tiszafüredről jelentette Debrecenbe a császári csapatok mozgását. Az ő parancsnoksága alá tartozó huszárok fogtak el Mezőkövesden egy futárt, gróf Alfred Erbach-Fürstenau vérteskapitányt és vitték hozzá Tiszafüredre. A tavaszi hadjárat során 3. osztályú érdemjelet kapott. Aradon várfogságra ítélték.

Damjanich János honvéd tábornok (1804-1849)
 
A délvidéki harcok hőse, a "rácok retteget ostora". 1849. márciustól a 3. hadtest parancsnoka. Szolnoki győzelméért 2. osztályú katonai érdemjellel tüntetik ki. Április végén ideiglenes hadügyminiszterré nevezték ki. Győzelmeihez katonai tudása és személyes bátorsága nagyban hozzájárult. 1849 tavaszán lábát törte, úgyhogy a hadműveletekben többé nem vehetett részt. 1849. augusztusban az aradi vár parancsnoka lett, s csak Világos után, Görgey felhívására tette le a fegyvert a cári csapatok előtt. Haynau vérbírósága 12 tábornoktársával együtt Aradon kivégeztette. A hagyomány szerint végső szavai a következők voltak:
"Azt gondoltam én leszek az utolsó, mert a csatában mindig az első voltam. Szegény Emíliám! Éljen a haza!"
Jász-Nagykun-Szolnok megyében több szobrot állítottak a tábornok iránti tisztelete jeléül. Számos iskola választotta névadójának és utcatáblák is őrzik emlékét a megye településein.

Dembinszky Henry honvéd altábornagy (1791-1864)
 
1849. február 5-től a Tisza bal partján összevont magyar főerők, a feldunai hadsereg parancsnoka.
Március 5-én a hadvezetésével elégedetlen tisztek - Görgey Artúr vezetésével - Tiszafüreden megfosztják a főparancsnokságtól.

Gajzágó Salamon honvéd hadnagy (1818-1916)

Ősei örmény származásúak, már a 18. században Pusztatúrpásztón (Túrkeve) voltak bérlők. A gimnáziumot Szolnokon végezte. A Zrínyi-honvédzászlóaljban szolgált a szabadságharc alatt. A móri ütközetben fogságba esett. 1849-ben szabadult. Az 1870-ben létesített állami számvevőszék elnöke lett. 1892-ben, a vasút megépítésében való közreműködéséért Túrkeve díszpolgárává választotta.

Görgey Artúr honvéd tábornok (1818-1916)
 
1848. augusztus 27-től őrnagy, a Duna-Tisza közén alakuló önkéntes nemzetőr-csapatok főparancsnoka volt Szolnokon. 1849-ben a sikertelen kápolnai ütközet után a Dembinszky hadvezetésével elégedetlen tisztek élére állt és Tiszafüreden megfosztották az altábornagyot tisztségétől. Az új főparancsnok, Vetter altábornagy betegsége miatt Görgey vette át a fősereg vezetését. A temesvári vereség hírére Kossuth katonai és polgári teljhatalommal ruházta fel. Augusztus 13-án Világosnál letette a fegyvert a cári csapatok előtt. 1849 és 1867 között Ausztriában élt internálva, majd halálig Visegrádra vonult vissza.

Hertelendy Miklóshonvéd ezredes (1813-1877)
 
A szabadságharc több nagy csatájának hőse, Szolnoknál és Isaszegnél jelentős szerepe volt a győzelemben. 1849. január 22-én Szolnoknál az ellenség által erősen tartott hidat elfoglalta, huszárezredével az ellenség lovasságát legyőzte. Perczel nyilvánosan megdicsérte és vitézségéért elismerését fejezte ki. Ő volt a szolnoki csata egyik legkiválóbb hőse. Számos más ütközetben is az ellenséges lovasságot megszalasztotta.

Illéssy János honvéd százados (1792-1867)
 
Jászkun Kerületi nemesi családból származott a kisújszállási születésű ügyvéd, aki 1830-ban a Kerület első követe volt az országgyűlésen. V. Ferdinánd aranysarkantyús vitézzé avatta. 1849. február és május között kormánybiztosként a Jászkun kerületi nemzetőrség szervezésével és az újoncozás teendőivel bízták meg. Világos után két évig bujkált. Halálos ítéletét 1852-ben várfogságra enyhítették. 1856-ban szabadult. 1861-ben a kunszentmártoni kerület képviselője és 1865-ben országgyűlési képviselő.

Illéssy Sándor honvéd százados (1813-1877)
 
A Jászkun Kerület utolsó főkapitánya. 1848 nyarán nemzetőrnek állt, ősszel Görgey rábízta az ercsi állások védelmét. Mint századparancsnok részt vett a tavaszi hadjárat csatáiban (Cibakháza, Szolnok stb.). Júliusban osztrák fogságba esett és négy hónapig raboskodott. 1870-től Kisújszállás főbírája, 1872-től 1876-ig a Jász-kun kerület főkapitánya volt, majd Kisújszállás polgármestere lett.

Karger, Leopold Edler von osztrák tábornok (1793-1867)
 
1849. január végén, mikor Perczel Mór csapatai elhagyták Szolnokot, Karger tábornok egy osztrák dandár élén elfoglalta a várost és a bal parti hídfőt erős védművekkel látta el. Március 5-én a támadást Szanda felől váró osztrákokat Damjanich János Tószeg felől északnak szorította. Közben Vécsey Károly tábornok elfoglalta a Tisza-hidat, és oldalba támadta a Damjanich elől menekülő ellenséget. Karger tábornok 5000 fős dandárja súlyos vereségét már Ottinger beérkező lovassága sem tudta megakadályozni.

Kazinczy Lajos honvéd ezredes (1820-1849)
 
Buda feladása után Perczel Mór hadtestébe osztották be és január 11-étől alezredesi rangban az 1. (Császár) huszárezred parancsnokává nevezték ki. Egységével harcolt a szolnoki és a ceglédi ütközetekben.

Kiss Pál honvéd tábornok (1809-1867)
 
1848 nyarán a Bihar megyei nemzetőrség egyik szervezője és kiképzője volt. 1849 tavaszán a tápióbicskei ütközetben 3. osztályú katonai érdemjellel tüntették ki. Hamarosan megkapta a 2. osztályú elismerést is. Júniustól tábornok és Pétervárad várparancsnoka lett. Az általános fegyverletétel után amnesztiát kapott. 1850-től haláláig tiszaörsi és tiszafüredi birtokán gazdálkodott.

Klapka György honvéd tábornok (1820-1892)
 
1849. január elejétől ezredes, a felső-tiszai hadtest parancsnoka volt. Január 22-én részt vett - Perczel Mór oldalán - a szolnoki híd elfoglalására irányuló ütközetben. Július 13-tól a Komáromban visszamaradó sereg parancsnoka lett. Egy hónapi tárgyalás után október elején, a várőrség büntetlensége fejében, átadta a várat a császáriaknak. Emigrált, majd 1868-ban hazatért és országgyűlési képviselő lett.

Knézich Károly honvéd tábornok (1808-1849)
 
1849. március 13-tól ezredes, hadosztály-parancsnok a 3. hadtestnél. A szolnoki győztes csata után 3. osztályú katonai érdemjellel tüntették ki. Áprilisban Komáromnál kiérdemelte a 2. osztályú érdemjelet. Augusztus közepétől a tiszai megfigyelő hadtest parancsnoka volt. Miután Világosnál letette a fegyvert, kötél általi halálra ítélik és Aradon kivégezték.

Korponay János (1819-1881)
 
1849 júniusától Békés-Csanád és Jász-Nagykun-Szolnok megyék népfelkelésének megszervezője volt. Egy 3000 főnyi sereg parancsnoka lett Tiszafüreden. Augusztus 2-án Debrecennél egyesült a feldunai hadsereg 1. hadtestével és Nagy Sándor tábornok vezetése alatt véres csatát vívott a cári fősereggel. A világosi fegyverletételnél fogságba esett. 1856-ban szabadult várfogságából és Abaújmegye levéltárnoka lett.

Kossuth Lajos kormányzóelnök (1802-1894)
 
1848 szeptember végén nagy sikerű toborzókörúton szólította fel az Alföld népét a haza és a forradalom védelmére. 1849. január 1-jén a Pestről Debrecenbe igyekvő honvédsereg Szolnokon tartott pihenőt. A vasúti indóház épületében pihent meg erre az éjszakára Kossuth Lajos a kíséretével együtt. Márciusban a Tiszafüreden táborozó Görgey Artúr és a magyar tisztikar szembefordul Dembinszkyvel. Kossuth Vetter tábornokkal és Mészáros hadügyminiszterrel azért utazott ide, hogy rendezzék a seregvezetés problémáját. Márciustól Cibakházán volt a magyar sereg főhadiszállása, ahol 16-án Kossuth Lajos megtekintette a csapatokat és lelkesítő beszédet tartott. Április 2-6. között a Jászkun Kerület székházában tartózkodott Jászberényben a magyar katonai és politikai vezetők tekintélyes része Kossuth Lajossal együtt. Július 10-én Kossuth Lajos Kunszentmártonban, Szentes felé menet, egy vendégfogadó udvarán hatalmas tömegnek tartott toborzó beszédet.

Kökényessi (Gaertner) Szaniszló honvéd ezredes (1817-1889)
 
1844-től főhadnagy volt a 12. huszárezredben. Jászberényben hadfogadó parancsnok lett. 1848 nyarán a Jászkun Kerület nemzetőrségének szervezője. Ősztől a jászkun önkéntes nemzetőr-zászlóalj parancsnokává nevezték ki. Részt vett a Jellasics elleni harcokban. 1849 januárjában a 65. honvédzászlóalj parancsnoka lett. A tavaszi hadjáratban 3. osztályú érdemjelet szerzett. Július végétől ezredes volt a 3. hadtestben a világosi fegyverletételig. 1859-ban amnesztiával szabadult. 1887-től a budapesti honvédmenház parancsnoka.

Leiningen-Westerburg Károlyhonvéd tábornok (1819-1849)
 
1849. január közepétől a 19/3. gyalogezred parancsnoka volt. Februártól alezredes dandárnok lett a 3. hadtestben. A szolnoki csatában 3. osztályú katonai érdemjellel tüntették ki. Májusban megkapta a katonai érdemjel 2. osztályát. Hadtestével a feldunai hadsereg kötelékében Világosnál letette a fegyvert. Aradon kötél általi halára ítélték és kivégezték.

Mesterházy István (1811-1854)
 
1848. szeptemberétől egy heves-mezőtúri önkéntes lovascsapat parancsnoka volt az aradi ostromseregben, majd a tiszai védvonalon Cibakházán. 1849 tavaszán alezredes lett, az 1. huszárezred parancsnoka. Vitézségéért 3. osztályú katonai érdemjellel tüntették ki.

Nagysándor József honvéd tábornok (1804-1849)
 
1848-ban a Pest vármegyei lovas nemzetőrségnél őrnagyi rangban szolgált. A déli harcokban való kiváló teljesítményéért előbb alezredessé, majd ezredessé léptették elő. A tavaszi hadjárat során Damjanich 3. hadtestével együtt részt vett a szolnoki, tápióbicskei, isaszegi és váci csatákban. A szolnoki ütközetben tanúsított hősiességéért 2. osztályú érdemjellel tüntették ki. A világosi fegyverletétel után Aradon kötél általi halálra ítélték és kivégezték.

Ottinger Ferenc osztrák altábornagy (1792-1869)
 
Határozott és bátor lovassági parancsnok hírében állt. 1848. őszétől dandárparancsnok volt Jellasics seregében. Midőn a magyar kormány Debrecenbe vonult, Perczel tábornok üldözésére küldték. Ám 1849. január 22-én Szolnoknál, január 25-én Ceglédnél véres vereséget szenvedett. Februárban Mesterházy István verte vissza több ízben a cibakházai révnél. Március 5-én Karger tábornok segítségére sietett, de hiba, mert így is vereséget szenvedtek Damjanich János magyar seregével szemben.

Perczel Mór honvéd tábornok (1811-1899)
 
1849. január 10-től csaknem 16000 főnyi hadtestével a Pestről Debrecenbe vezető utat fedezte Karcag-Törökszentmiklósnál a császári fősereggel szemben. Szolnoknál kisebb győzelmet aratott január 22-én. Júniusban a Szolnok-Cegléd körzetében alakuló tartalék hadtest parancsnoka lett. Július közepétől ugyanitt a 9. hadtest csatlakozásával létrejött közép-tiszai hadsereg parancsnoka volt.

Petőfi István honvéd százados (1825-1880)
 
Petőfi István, a költő öccse, a 6. honvéd zászlóalj tisztjeként, mint szemtanú számolhatott be az 1849. március 5-i szolnoki csatáról. 1848. júniusában önkéntesként állt hadba. 1849 júliusában már századosi rangban harcolt. Jelen volt a világosi fegyverletételnél. Büntetésből beorozták közlegénynek a császári seregbe. 1853-ban politikai szervezkedés vádjával 3 évi sáncmunkára ítélték, amit Theresienstadtban és Prágában töltött le. Szabadulása után még Brünnben is kellett katonáskodnia. Szendrey Ignácnak közbenjárására 1857-ben Gaylhoffer János dánosi birtokára került nevelőnek. 1858 őszétől a csákói birtok ispánja lesz. Részt vett a Békés vármegyei Gazdaegylet, majd 1867-től a Békés megyei Honvédegylet munkájában.

Répásy Mihály honvéd tábornok (1800-1849)
 
1849. január 2-án a fővárosban tartott haditanács döntése értelmében a Tiszántúlon alakuló tartalék csapatok parancsnokává nevezték ki. A Pestről menekülni kényszerülő kormányt követte Debrecenbe, majd Szegedre, ahol térparancsnok is volt. Január 22-én részt vett - Perczel Mór oldalán - a szolnoki híd elfoglalására irányult ütközetben. 1849. május 1. és 31-e között hadügyminiszter-helyettesként aktívan tevékenykedett. Emberi jellemvonásait jól tükrözi, hogy Görgey tiszafüredi puccskísérletéhez, Dembinszky leváltásához nem asszisztált.

Szabó László nemzetőrnagy (1814-?)
 
1846-tól alszázados volt a 12. huszárezred tartalék századánál Jászberényben. 1848 júniusától a Jászkun Kerületi lovas nemzetőrség őrnagya lett. A nyár folyamán részt vett a délvidéki harcokban. 1849. április 24-től tér- és kórházparancsnok volt Jászbrényben. A fegyveretétel után a hadbíróság felmentette, mint huszárszázados vonult nyugalomba 1865-ben.

Vécsey Károly honvéd tábornok (1807-1849)
 
1849. február 24-én Varsánynál 2500 emberrel és 8 ágyúval állt szemben Ottinger 3000 fős seregével. Március 5-én Damjanich hadosztályával együtt fényes győzelmet aratott Szolnoknál. A csata után 3. osztályú érdemjellel tüntették ki. Május végén megkapta a katonai és polgári érdemjel 2. osztályát. Megadásra kényszeríttette Arad császári várőrségét június 27-én. A temesvári csata után Borosjenőn kapitulált. Aradon kötél általi halálra ítélték.

Vetter Antal honvéd altábornagy (1803-1882)
 
A Dembinszky Henrik elleni lázadás hírére Kossuth Lajos magával vitte Tiszafüredre és március 8-án őt nevezték ki (az erdélyi hadsereg kivételével) a magyar seregek főparancsnokává, egyúttal altábornaggyá léptették elő. Vetter 1849. március 25-én Tiszafüreden új hadrendi beosztást léptetett életbe. Ebben megszüntette a hadtesteken belüli hadosztály kötelékeket, s azok csak dandárokra lettek felosztva. Március 16-18-án Cibakháza térségében indított támadást, ám Nagykőrös környékére érve olyan híreket kapott, hogy az övénél számban jelentősebb császári főerők tartózkodtak ott, ezért visszavonult a Tisza bal partjára. Március végén megbetegedett. Utóda a fővezérségben Görgey Artúr lett.

Wysocki, Józef honvéd tábornok (1809-1873)
 
1849. március elejétől ezredes, hadosztályparancsnok volt a 3. hadtestben. A szolnoki csatában tanúsított vizézségéért 3. osztályú érdemjellel tüntették ki. A tavaszi hadjárat csatáiban mindenütt ott találjuk a lengyeleket. Wysocki a hatvani ütközetben április 2-án már hadosztályparancsnok lett. Április 3-án érkezett Jászberénybe. Másnap innen vonult tovább Tápióbicskére. A hadjárat végén tábornokká léptették elő, az összevont lengyel egységek főparancsnoka lett.

Andreossy Alajos határőr százados (1819-?)
1848 júliusától alakulatával részt vett a szerb felkelők elleni harcokban. 1849. január 22-én a szolnoki csatában megsebesült és a császáriak fogságába esett.
 
Aranyi Márk honvéd százados
1849. február 24-én Cibakházánál katonáival ő szabadította ki a fogságba esett Leiningent. Világosnál tette le a fegyvert.
 
Bajcsy Adeodát honvéd százados (1813-1882?)
1849 június végétől Kisújszállás térparancsnoka.
 
Bárány Sándor honvéd őrnagy (1810-1896)
A pancsovai katonaiskolán végzett. 1849 januárjától őrnagy, zászlóaljának parancsnoka volt. A szolnoki csatában megsebesült Világosnál fogságba esett. 1854-ben kegyelemben részesült.
 
Bobich János honvéd ezredes (1795-1878)
1848. júniustól százados a 3. honvédzászlóaljban, majd 1849 elejétől őrnagy, a zászlóalj parancsnoka. Leiningen-Westerburg Károly naplója említi, hogy harcolt a márciusi szolnoki csatában. A hónap végén léptették elő alezredessé és 3. osztályú katonai érdemjellel tüntették ki a tavaszi hadjárat során. A 28. honvédzászlóalj a Driquet-dandárral 1849. április 2-án Jászárokszállásra, 3-án pedig Jászberénybe vonult. Az I. hadtesten kívül ide érkezett a III. hadtest is. A II. ugyanekkor Jászjákóhalmára vonult. Jászberényben feloszlatták a Máriássy János által vezetett tartalék hadosztályt, amelynek alakulatait felosztották az I. és a II. hadtest között. Változás történt a Driquet-dandár élén is, amelynek parancsnokságát a 3. honvédzászlóalj parancsnokaként kitűnt Bobich János alezredes vette át, amelyet ettől kezdve Bobich-dandárnak neveztek. A debreceni csatában megsebesült. Aradnál fogságba esett.
 
Bobory Kálmán honvéd alezredes (1809-?)
1848. augusztus 25-től honvédőrnagy volt, a Jászkun Kerületi nemzetőrség segédtisztje. Komáromban tette le a fegyvert.
 
Bucsi Mihály (1813-1886)
Mezőtúron született. 1848-49 fordulóján a mezőtúri lovas nemzetőrség tisztjeként részt vett a felső-tiszai harcokban.
 
Burján Pál honvéd százados (1817-1897)
1848 szeptemberétől főhadnagy volt a Jászkun Kerületi önkéntes nemzetőrzászlóaljban. 1849 januárjában az alakulatából szervezett 65. honvédzászlóaljnál lett főhadnagy, majd később százados a 3. hadtestben a világosi fegyverletételig.
 
Csanády Mihály (1805-1866)
1849. június 29-től a Kisújszálláson berendezett katonai kórház parancsnoka volt. Majd augusztustól az aradi várban teljesített szolgálatot. A császári hadbíróság megfosztotta rangjától, később azonban rehabilitálták és századosként nyugalmazták.
 
Csepy Ferenc nemzetőr ezredes (1798-?)
1848. június 23-tól a Jászkun Kerületi nemzetőrség őrnagya. A komáromi vár őrségével kapitulált.
 
Csomortányi Lajos honvéd őrnagy (1820-?)
1848. július 7-től főhadnagy, a Jászkun Kerületi nemzetőrség segédtisztje volt. Komáromban tette le a fegyvert. Amerikába emigrált.
 
Csóri Gellért Pál (1830-1863)
Ferences rendi szerzetesként került Szolnokra 1848-ban. A honvédtüzérséghez jelentkezett önkéntesnek és ágyútöltények készítésében jeleskedett. Majd Görgey fővezérsége alatt a 6. lovas üteghez osztották be. Több nagy csatában részt vett a tavaszi hadjáratban. Világosi fegyverletétel után bujkált. A szolnoki rendházba menekült, onnan pedig Gyöngyösre helyezték át hittani tanfolyamra. Ott került a császári sorozóbizottság elé és büntetésből 10 évre besorozták. Altiszti rangban szerelt le és polgári foglalkozást választott. Ügyvédsegédként működött haláláig.
 
Dittmayer, Josef Friedrich (?-1849)
1848 szeptemberében a magyar kormány bécsi megbízottja volt. Puszky Ferenc futáraként Magyarországra került. A Zrínyi, majd a 35. honvédzászlóaljban szolgált. 1849 elején már százados lett, a törökszentmiklósi kórház és szállítóház parancsnoka. Itt halt meg június 16-án.
 
Draposy Imre (1813-1894)
Jászdózsai családból származott katona, aki 1848 szeptemberétől a Jászkun Kerületi önkéntes nemzetőrzászlóalj élelmezési hadnagya volt. Novembertől a 14. Lehel huszárezredben szolgált. Júniustól főszázados lett a 18. Attila huszárezredben. A temesvári csatában sebesült meg és esett fogságba. Közlegényként besorozták és 8 évet szolgált császári katonaként. A Kiegyezés után a Jászkun Kerület hadnagyává választották. Haláláig szülőföldjén élt.
 
Dydynski, Feliks (1820-?)
A lengyel hadnagy 1848 nyarán a 4. honvédzászlóaljnál a dévidéki, majd az erdélyi hadszíntéren harcolt. 1849. április végétől a szolnoki katonai szállítóház parancsnoka volt. A szabadságharc után megfosztották tiszti rangjától. Még a Kiegyezés előtt elhunyt.
 
Egerváry (Mausburger) János honvéd őrnagy (1806-1889)
Jászberényben született. 1848 tavaszán százados volt az 5. honvédzászlóaljnál. Októberben a 49. zászlóalj parancsnoka már őrnagyként. 1849. januárjától a honvédkórházak és a szállító házak felügyelője Debrecenben. Májustól a világosi fegyverletételig irodaigazgató a Hadügyminisztériumban. Aradon várfogságra ítélték. 1851-ben kapott kegyelmet. Budán pénztári hivatalnok lett.
 
Farkas János honvd százados (1825-1908)
Jászárokszálláson született hadnagy, aki a Jászkun Kerületi önkéntes nemzetőrzászlóaljban szolgált. Előbb Jellasics ellen, majd novembertől a Délvidéken harcolt alakulatával. Buda ostrománál már hadnagy volt. Végül százados lett a 109. zászlóaljban. A Kiegyezés után a Jászkun Kerületi honvédegylet tagja volt.
 
Flöding Ede nemzetőrnagy (1814-?)
Alattyánon született. A szabadságharc előtt császári és királyi alszázados volt. 1848 júliusától a Jászkun Kerületi gyalogos, majd a lovas nemzetőrség őrnagya lett. Részt vett a délvidéki harcokban. 1849 januárjától a szabadságharc végéig szolgálaton kívül volt. A császári hadbíróság megfosztotta rangjától.
 
Forster Antal nemzetőr alezredes (1799-?)
Nyugalmazott császári és királyi huszárszázados volt. 1848 júniusától a Jászkun Kerületi gyalogos nemzetőrség őrnagya lett. Részt vett a délvidéki harcokban. 1848 decemberében leköszönt. A császári hadbíróság felmentette.
 
Gosztonyi István (?-1849)
A 3. honvédzászlóalj századosa az 1849. március 5-i szolnoki csatában sebesült meg. Cibakházán halt meg.
 
Gulyás Júlia hölgyhonvéd
Karcagi születésű hölgy, aki férje - Zábráczky János - után ment a frontra. Férfiruhában beállt a seregbe. Miután férje elesett a piski csatában, a fiatal özvegy egyre vakmerőbb tettekre vállalkozott. A tiszttársai által Zábráczky Gulyás Gyula néven ismert nő a kápolnai ágyútűzben megsebesült. Tiszafüredre, Szolnokra majd Albertisára ment seregével, ahol kórházba került üszkösödött sebével. Felgyógyulása után az aradi tüzérekhez vezényelték. Péterváradon a fogságban lepleződött le kiléte. Szabadulása után Torbányon, majd Budán telepedett le.
 
Halász Adolf (1824-1849)
A Központi Mozgó Sereg főhadbírája betegségben hunyt el Karcagon 1849 áprilisában.
 
Hidassy Elek (1826-?)
1848 tavaszán a jászberényi nemzetőrség főhadnagyává választották. Szeptembertől százados lett a Jászkun Kerületi önkéntes nemzetőrzászlóaljnál Görgey táborában. Később már mint főszázados Komáromban és Aradon harcolt. Világosnál esett fogságba. A szabadságharc leverése után színigazgató lett, később pedig jegyzői hivatal vállalt Vas megyében.
 
Holtzer Gábor (1820-1886)
Tiszakürtön született őrmester, aki 1848 októberében ezredével csatlakozott a magyar honvédséghez. Világosnál alszázadosi rangban tette le a fegyvert. A Kiegyezés után az Ugocsa megyei honvédegylet tagja lett.
 
Hügel, Ernst báró honvéd őrnagy (1815-1849)
1848 októberében ezredével csatlakozott a honvédséghez. 1849 januárjában lett honvéd őrnagy, osztályparancsnok. A szolnoki csata után 3. osztályú katonai érdemjellel tüntették ki. Júniusban a 2. hadtest vezérkari főnökévé nevezték ki. A peredi csatában halt hős halált, június 20-án, egy huszárroham élén.
 
Ivanics Jusztin János (1832-?)
1848 telén a 17 éves szabadkai fiú elszökött szüleitől és a szegedi honvéd hadfogadónál jelentkezett önkéntesnek. Törökszentmiklósra került és a katonák elszállásolása volt a feladata. Az 1849. március 5-i szolnoki csatában tanúsított bátorsága miatt tizedessé léptették elő. A fiatalember a sok éhezés és fáradalmak után hadikórházba került. Felépülése után, mivel a sorozóbizottság alkalmatlannak találta, papnak tanult. Szolnokon, Füleken és Kecskeméten működött, majd 1867-ben Jászberénybe rendelték. Tanított és a szerzetesház házfőnöki hivatalát is ellátta.
 
Józsa Imre főhadnagy (1828-1903)
A kunhegyei őrmester 1848. szeptember végén jelentkezett az alakuló Lehel-huszárezredbe és főhadnagyként érkezett haza a szabadságharc leverése után.
 
Káldor (Kammermayer) Antal honvéd alezredes (1811-1885)
1849 januárjától a debreceni fegyver- és ruharaktár parancsnoka. Február elejétől őrnagy volt. Júniusban az Országos Fegyvergyárral Szolnokra, majd végül Aradra települt át. A világosi fegyverletételnél fogságba esett.
 
Kálmány Lajos honvéd őrnagy (1797-18??)
1849. február végétől Karcag, majd júliustól Kunmadaras térparancsnoka volt. Péterváradnál kapitulált. Az 1850-es évek közepétől irodatisztként működött Bécsben.
 
Kléger József (1830?-1911)
Nemzetőr volt, majd 1848 októberétől hadnagy lett a 14. Lehel huszárezredben. 1849 őszén Klapka Komáromban alszázadossá léptette elő. A Kiegyezés után a jászsági honvédegylet tagja volt és törvényszéki bíró Szolnokon.
 
Kirják György (1828 k-1888)
Törökszentmiklóson született. 1848 júniusában önkéntes lett és az 1. honvéd gyalogüteghez került. Júliustól a Mészáros dunai hadigőzösön szolgált, mint tűzmester. Később a hadnagyként szolgált a feldunai tüzérségnél. 1849 májusában a Feldunai Hadsereg 1. hatfontos lovasütegének tisztje volt. Világosnál tette le a fegyvert.
 
Komáromi Pál (?)
Kunhegyes szülötteként szolgált a 12. (Nádor) huszárezredben. A forradalom kirobbanásának idején már kiszolgált őrmester volt, amikor is a község biztosává nevezték ki. Feladata volt az újoncok felszerelése és kiképzése.
 
Kotán Orbán (1828-?)
Jászberényben született középbirtokosi családban. 1849 januárjában főhadnagy lett az alakuló 14. Lehel huszárezredben. Szeptemberben főszázadosként szolgált a komáromi várőrségnél.
 
Krain János honvéd alezredes (1814-1857)
1848 nyarán a délvidéki harcokban az osztrákok oldalán harcolt, októberben ezredével csatlakozott a honvédséghez. 1849 januárban főszázados, februárban őrnagy lett. Leiningen-Westerburg Károly naplója említi, hogy harcolt a márciusi szolnoki csatában. A komáromi ütközetben sebesült meg, 3. osztályú katonai érdemjelet szerzett. Világos után várfogságra ítélték. 1855-ben kapott kegyelmet.
 
Küry Lajos (1829-1907)
A Jászkun Kerületi önkéntes nemzetőrség zászlóaljában volt hadnagy 1848 szeptemberétől. Alakulatával Görgey alárendeltségében a horvátok ellen harcolt. Később százados lett a 65. zászlóaljnál. A szabadságharc leverése után jászkiséri birtokán gazdálkodott. A jászsági honvédegylet tagja volt és a Heves Megyei Tisza-szabályozó Társulat nyugalmazott pénztárnokaként halt meg.
 
Ladányi József (1810-1881)
1848 őszén őrmester, majd zászlós volt a 49. honvédzászlóaljnál. 1849 tavaszán a feldunai hadosztályhoz, majd a 2. hadtesthez került. A komáromi vár őrségével tette le a fegyvert, mint huszár százados. A szabadságharc után hivatalnok lett és a jászsági honvédegylet tagja. Jászberényben hunyt el.
 
Lehotzki Ferdinándnemzetőr őrnagy (1786-?)
1894. április 22-től Szolnok térparancsnoka volt. Aradon 8 évi várfogságra ítélték. 1851-ben kegyelmet kapott.
 
Makay Imre (1822-1882)
A tiszaföldvári születésű hadbíró hadnagy a 14. Lehel huszárezredben szolgált. 1849 elején főhadnaggyá, majd századossá léptették elő a bánsági hadtestnél. A szabadságharc után Pesten sorozóbizottság elé állították. A szolnoki honvédegylet tagja volt. Miután birtokait elveszítette a Szolnok és Csongrád megyei ármentesítő társulatnál vállalt hivatalt. Budapesten hunyt el.
 
Marzsó János József (1828-1897)
A Jászberényből származó kilépett császári főhadnagy, aki ezredével - Jellasics támadásától a világosi fegyverletételig - a szabadságharc oldalán harcolt. Aradon halálra ítélték, de kegyelmet kapott. 1851-ben szabadult. Simándon hat meg.
 
Nagy Ferenc nemzetőr őrnagy (1788-?)
Jászárokszállási születésű császári százados volt. 1848. június 23-tól a Jászkun Kerület egyik nemzetőr őrnagya lett. Júliusban leköszönt, majd ősszel egy baranyai népfelkelő zászlóalj parancsnoka lett. 1849 elejétől szolgálaton kívül volt, a császári hadbíróság felmentette.
 
Paál Anasztáz (1819-?)
Az 1848-iki nagy események a ferences rendi szerzetest, mint gimnáziumi tanárt Szolnokon találták. Elöljárói engedélyével honvéd tábori pap lett és végig küzdötte az egész szabadságharcot.
 
Pálinkás István nemzetőr alezredes (1797-1867)
Kunszentmártonban született nemesi származású katona volt. 1848. júniustól őrnagy lett Pest megye lovas nemzetőrségénél. Egy lovascsapat élén részt vett a délvidéki, majd 1849 januárjától a közép-tiszai harcokban. 1849 márciusától alezredesi rangban volt, majd nyugalmazták. A császári hadbíróság megfosztotta nyugdíjától. 1867-ben a pozsonyi honvédegyet elnöke lett.
 
Papp Sándor (1818-1868)
Törökszentmiklóson született. 1838-1846 között a császári-királyi haderő 5. tüzérezredében szolgált. A honvédségbe 1848 őszén lépett be. 1849 márciusában a Székelyföldön harcolt. 1849. július 31-én Segesvárnál súlyosan megsebesült. A szabadságharc után Pesten élt.
 
Phillipowsky, Tomasz honvéd őrnagy (1808-1883)
Morvai származású tiszt, aki 1848 őszén alakulatával a honvédség oldalára állt. A márciusi szolnoki csatában szerzett érdemeiért 3. osztályú érdemjellel tüntették ki. 1849 július közepétől Arad várának tüzérparancsnoka volt. Várfogsága után uradalmi számtiszt lett.
 
Poninski, Wladislaw honvéd alezredes (1823-1901?)
Lengyel főhadnagy, aki 1848 májusában kilépett a császári hadseregből és Magyarországra jött. A 1. lengyel önkéntes zászlóalj segédtisztje, majd a dzsidásszázad parancsnoka. A márciusi szolnoki ütközetben 3. osztályú katonai érdemjellel tüntették ki. Nyáron a lengyel légió lovasdandárjának parancsnoka lett és megkapta a katonai érdemjel 2. osztályát is. 1863-ban részt vett a lengyel felkelésben és 1898-ban altábornagy lett az olasz királyi seregben.
 
Przyiemski, Julian honvéd alezredes (1821-?)
Kilépett a császári hadseregből és 1848 novemberében Perczel seregébe állt. Később Vécsey tábornok főadjutánsa őrnagyi rangban. A márciusi szolnoki csatában 3. osztályú katonai érdemjellel tüntették ki. Július közepén a lengyel légióba helyezték át. A szabadságharc után Angliába emigrált.
 
Puchly János honvéd alezredes (1808-1872)
1848 nyarán részt vett a délvidéki harcokban a császáriak oldalán. Októberben csatlakozott a honvédsereghez. 1849. március 5-én súlyosan megsebesült a szolnoki csatában. A hónap végén 3. osztályú katonai érdemjellel tüntették ki. Aradon várfogságra ítélték. 1856-ban kapott kegyelmet. 1867-68-ban Törökszentmiklóson élt közadakozásból.
 
Rudzinsky, Teodor honvéd őrnagy (1815-?)
1848 őszétől főszázados volt a honvédséghez csatlakozott császári ezrednél. Az 1849 márciusi szolnoki csata után 3. osztályú katonai érdemjelet kapott. A függetlenségi nyilatkozattal nem értett egyet, ezért távozott a honvédségtől. 1850 tavaszán, négyhavi fogság után kegyelmet kapott.
 
Szabó Vince honvéd alezredes (1812-1877)
Az 5. huszárezred szervezője és tartalék századának parancsnoka volt Jászberényben. 1849 júliusától egy lovasdandár vezetője lett a közép-tiszai hadseregben.
 
Szépes (Szipes) Sándor (1813-?)
Kunhegyesi legény 16 évesen jelentkezett a 12. huszárezredbe. Hadnagyként csatlakozott ezredével a honvédséghez. 1848. októberében főhadnaggyá léptették elő és áthelyezték a 14. (Lehel) huszárezredbe.
 
Szily István honvéd őrnagy (1810-1876?)
Abonyi születésű nemes volt. 1848. október 19-től honvéd őrnagy, a Jászkun Kerületi önkéntes nemzetőr-zászlóalj segédtisztje lett. Novembertől főhadnagy ugyanitt. 1849 elején a 65. honvédzászlóaljhoz helyezték át, majd a délvidéki hadsereg őrnagyává nevezték ki. 1867-68-ban az abonyi honvédegylet tagja volt.
 
Sziráki Medárd (1824-1849)
Jászladányban született. Iskoláit Szolnokon végezte. Ferences rendi szerzetes volt Gyöngyösön a szabadságharc kitörésekor. 1848 decemberében csatlakozott az 50. gyalog zászlóaljhoz. Bem tábornagy seregében szolgált. Részt vett a medgyesi, a verestornyi és a dévai csatákban. Az erdélyi havasokban kapott halálos sebet.
 
Szombati Ambrus Sándor (1829-?)
A szolnoki születésű ferences rendi szerzetes Gyöngyösön lépett be a honvédséghez és altisztként vett részt 1849 elején a kassai ütközetben. Honvédtüzérként szolgált Görgey Artúr seregében. A harcokban egyik szemevilágát elvesztette. A szabadságharc bukása után a magyar állami vasutaknál vállalt hivatalt.
 
Támár Lajos (1827-?)
Törökszentmiklóson született. 1848 júniusában beállt a 10. honvédzászlóaljba. Részt vett a délvidéki harcokban. 1849 elejétől hadnagyként, majd főhadnagyként harcolt Kmetty György hadosztályában, egészen a világosi fegyverletételig.